Előzmények – Ben

Az élet egy kicseszett körforgás ami itt ott odavág egy nagyot. Mindig akkor, amikor a lehető legkevésbé számítanál rá és amikor a legkevésbé se lenne rá szükséged. Egy darabig minden rendben volt. Az életem hasonlított egy rakétára ami csak szállt felfelé és úgy nézett ki hogy meg sem akar állni. Aztán kifogyott az üzemanyag és zuhanó repülésbe kezdett.

2015. szeptember 3.

              Új suli, új emberek, új elvárások. Senkit sem ismertem a városban.  Későn jött a busz amivel hazamehettem volna, szóval úgy döntöttem meglepem az egyetlen itteni ismerősömet, Lillyt. A legjobb barátomat.

              Nem ismertem túlzottan a környéket, de a sulijához bármikor eltaláltam. Közel volt a pályaudvarhoz és csak pár utcával lejjebb az enyémtől. Gondoltam, elmegyünk kajálni, vagy mutat nekem valami jó helyet errefelé hogy ne legyek teljesen elveszett.

              Amikor a kapuhoz értem nekitámaszkodtam a beton kerítésnek és ott vártam. Rövid időn belül éles nevetést hallottam és mellette egy abszolút idióta szinte ár jávor szarvas kérődzésre hasonlító ,,fulladozást’’ amire rögtön felfigyeltem és megfordultam. Lilly jött és a barátnője. Ő röhögött úgy mintha fulladozna de ahogy megláttam egyszerűen édesnek tűnt az a nevetés. Egy alacsony, teltkarcsú, szőke lány. Az arca olyan volt mint egy angyalé. Mosolyával teljesen kinyírt belülről. Külsőre egy sznob, beképzelt, elkényeztetett lányt láttam. Megforgattam a szemeim és újra nekidőltem a falnak. Nem hiszem el hogy ilyen Barbiekkal barátkozik Lilly.

              A lány először furcsállóan végignézett, mintha valami problémája lenne velem. Lehet volt is, de nagyon hamar magába fojthatta

-          Szia, Bella vagyok. – mosolygott rám és felém nyújtotta a kezét. Egy kicsit megtorpantam majd kezet adtam

-          Ben. – a kéz fogása puha de egyszerre magabiztos és határozott volt.

Kissé furcsa volt a lány. Alig szólalt meg és ha meg is szólalt, a földre juttatta Lilly egóját egy fél mondatos beszólással. Látni lehetett rajta hogy feszengve éri magát a társaságban és hogy csak azért nem mer megszólalni. Amikor valami vicceset mondtam ő elkezdett vihogni és megcsillogtatta eszméletlen édes mosolyát. Aztán nagyot dobbant a szívem…

2016. január 15.

              Körül belül egy hónapja megismertem Reginát. Egy buli után ismerősnek jelölt Facebookon. Én nem ismertem fel őt, de visszajelöltem. Elkezdtünk beszélgetni és nagyon megkedveltem a lányt. Össze is jöttünk. Ő volt az első szerelmem.. A visszautasítás után…

2017. január 20.

              Minden jól ment Reginával. Viszont elkezdett nagyon furcsán viselkedni. Egyre több volt a konfliktus, ami az ő elégedetlenségéből fakadt. Semmi se felelt meg neki. Teljesen eltávolodott tőlem, ha kérdeztem valamit, csak flegmán válaszolt. Nem értettem mi történhetett hirtelen. Aztán később megtudtam a valós okát…

2017. február 20.

              Mire végre kihevertem a Reginával való szakítást ő hirtelen felkeresett. Megmondta hogy mindennek ellenére még mindig szeret és hogy szeretne újra összejönni velem. Nem fontoltam meg eléggé a dolgot…

2017. április 1.

              Regina eljött hozzám a hétvégén. Egy sulis kiránduláson volt túl és akkor láttam őt először egy hét után. Mindent megterveztem. Vettem pezsgőt, és bonbont. Tökéletes. Regina szorongva leült mellém és csak bámult maga elé. Nem szólalt meg. Amikor már sokadszorra kicsit erényesebben kérdeztem meg hogy mi a gond, ő elkezdett bőgni. Tudtam. Egyszerűen éreztem hogy megint meg fogja tenni. Beleütöttem a falba a kezem. Három hétig hordtam a gipszet…

2016. július 13.

              Épp hogy csak elkezdődött a nyári szünet, de én már dolgoztam egész héten. Lillyhez aznap jött Bella. Nem nagyon akartam találkozni vele, viszont fél részegen beállítottak hozzám. Akkor még csak délután 3 volt. Lilly akkor épp egy sráccal kavart. Őt kísértük ki az állomásra. Bella és én kicsit előrébb mentünk hogy kettesben maradhassanak.

-          Szóval… - törte meg a csendet – khmm… Hogy van Regina?

-          Nagyon jól, köszi… Mindent megteszek érte…

-          Az jó…

-          Én egy lányért mindent meg szoktam tenni ami csak tőlem telik… - próbáltam kicsit szúrni belé több kevesebb sikerrel.

-          Dícséretes… - bólogatott ironikusan. Velem aztán csak ne ironizáljon

-          Szerencsés a lány aki velem lehet, mert én boldoggá teszem… - forgattam meg még kicsit a tőrt

-          Ezt a lányok is így gondolják? – bökött vissza gúnyos mosollyal

-          Hát megtudhattad volna… lehettél volna az az egy aki a mindenem…

-          Még szerencse hogy nem lettem. – és azzal adott még egy gyomrost majd visszafordult Lillyékhez

Aznap valami elindult bennem.. valami, amiket nem lehet szavakba önteni…

2017. augusztus 16.

              Fél kettő lehetett amikor a képet kaptam. Kiejtettem a telefonom a kezemből és megfogtam a whisky-s üveget. Úgy ittam mintha csak víz lenne majd rágyújtottam. Onnantól soha többé nem beszéltem Reginával.

2017. szeptember 4.

              Délután a Scotishba mentem pár haverommal. Épp egy sört rendeltem amikor megláttam Lillyt egy barna, tetőtől talpig kisminkelt lánnyal. Kinéztem az ablakon és az ablak léc takarása mögül láttam hogy ül még ott valaki. Érdekelt hogy ki lehet az aki csak csendben ül és issza a kóláját. Ahogy odamentem, levágtam a táskámat az asztal mellé majd bevágódtam a 4. székbe. Bella volt a másik lány. Teljesen megváltozott. Fekete nadrág és egy sötétzöld, hosszú ujjú has póló volt rajta. A fején napszemüveg. Haját kontyba fogta, ami már teljesen szét volt csúszva de kicsit sem érdekelte őt. Unottan ült és hallgatta a lányok nyávogását. Látszott raja, hogy kicsit sem érdekli őt amiről beszélnek.

-          Sziasztok! – mondtam lazán és mintha csak épp abban a pillanatban vettem volna őt észre rávigyorogtam – Szia Bella!

-          Jajj szia, te biztos Ben vagy! – ugrott a nyakamban Barbie legjobb barátnője. Nem értettem a szituációt és kínosan megveregettem a vállát

-          Helló

              A két lány ismét belemerült a témába. Egyikünk se tudott beleszólni a témába. Épp új osztálytársnőiket vesézték ki Lillyvel, amikor Bella meg én kínosan összenéztünk. Elkezdtünk beszélgetni. Nagyon aranyos volt.

              A kissé kínos délután után hazaindultunk. Még Lilly beszólt egyet Bellának. Az a Bella akit eddig ismertem, lazán megvonta volna a vállát egy ,,nem érdekelsz’’-el, viszont most valamiért eleget tett Lilly cukkolásának. Lehet ezzel akarta kiborítani őt. Közel hajolt hozzám, és egy gyors puszit nyomott az arcomra. A szívem egyre hevesebben vert és éreztem hogy ami nyáron elkezdődött, az most kezd kitetőzni…

2017. szeptember 8.

              Megkértem Lilly-t hogy minnél hamarabb menjen haza, hogy egy keveset kettesben lehessek Bellával. A lány még mindig kegyetlenül aranyos volt. Egy laza topot viselt és egy bőr dzsekit kapott magára. Göndör szőke haját szabadon hagyta. Imádtam. Kókusz és kakaó vaj illata volt, ami egyszerűen csábított, vonzott. Ahogy egyre jobban felszabadult már be sem állt a szája. Mindig magyarázott valamiről, de annyira hogy még inkább ellenállhatatlanná vállt számomra. Beleszívtam az e-cigimbe, és az arcába fújtam a füstöt. Nagyon idegesítette őt én meg élveztem, hogy szívathatom. Már sokadszorra játszottam ezt el vele, amikor hirtelen megcsókoltam…

Ekkor már tudtam hogy kell nekem.

Előzmények - Bella

 Ébredés. Zuhany. Reggeli. Suli. Haza. Tanulás. Vacsora. Alvás. Körül belül ebből áll az életem 15 éve. Szánalmas.

 Utolsó elemi évemet befejezve se lett jobb. Ahogy elkezdődött a nyári szünet ez így folytatódott tovább. Egy kis városban nincs nagy nyüzsgés, pláne nyáron. Mindenki elutazik, táborokba megy. Beleértve a barátaimat is. Amíg két hónapon keresztül a négy falat bámultam rengeteg időm volt agyalni azon, hogy mégis mit rontottam el az életben. Egy remek példát el is mesélnék mert szerves része a további fejleményeknek.

2015. szeptember 3.
 Teljesen magányos voltam. Nem volt sok barátom és az egyetlent is aznap láttam először a szünet után. Ahogy beléptem az osztályba, nyakamba ugrott Lilly. Lilly egy magas, úgy közepesen vékony, barna-szőke ombre lány volt. Szemüveget hordott, viszont pusztán csak divatból. Tökéletesen kiegészített. Mindketten kimondott búrában éltünk elzárva a világtól amiben egy sajátot kreáltunk. Vagyis, inkább Lilly kreálta és engem is hozzáláncolt a falaihoz. Busszal járt haza minden nap, én pedig kikísértem őt. Viszont ezen a bizonyos szeptemberi napon nem csak én tartottam vele.
 Velünk jött gyerek kori legjobb barátja is, aki aznap kezdett a városban tanulni. Ben. Ben két évvel volt idősebb nálunk. Nem túl magas, barna hajú, mély barna szemű srác. Kimondottan édes mosollyal.
 Ahogy megláttam belé szerettem. Idővel megtudtam hogy ő is kedvel. Rengeteget beszéltünk, azonban én visszautasítottam. Mai napig nem tudom miért...
2015.január 15.
 Ben és új barátnője, Regina. Igen. Itt jött a mélypont...
 Nem tudtam feldolgozni. Eléggé mély depresszióba estem miatta és olyan eszközökhöz folyamodtam amikhez nem kellett volna...

 Két évig húztam így. Azonban idén nyáron ezt megelégeltem. Úgy döntöttem, hogy mindenkit kihasználok akit csak lehet.
 Itt térünk vissza majdnem jelenbe. A nyáron 3 sráccal kavartam. Épp a harmadikkal készültem találkozni (hogy nagy ,,sajnálattal'' végleg búcsút intsek neki) augusztus végén, amikor Lilly hívott nagy lelkesen.
 - Bella!!! Láttad a beosztást?
 - Igen. - mondtam, majd behunytam a szemeimet. Az új osztályok beosztására gondolt. Nem értettem az izgalmat a hangjában, hiszen külön osztályba kerültünk.
 - Hétfőn, reggel, kávézó!
 - Oké.
Furcsa hangok hallatszottak a háttérből
,,Kivel beszélsz?''
 - Csak Bellával.
,,Bella?''
 - Ben add vissza a telefont! Ben! Beeeeen!!
Ben. Ott volt Lillyvel. A szívem egyre hevesebben vert, hiszen majd két éve nem beszéltünk.
 - Bella? - kérdezte enyhébb hitetlenséggel a hangjában. Olyan volt aki nem érezte biztosnak hogy az igazat mondták neki.
 -Szia Ben. - úgy éreztem hogy a szívem majd kiesik a helyéről
 - Gratulálok a pasidhoz... - vágta hozzám fojtott gúnnyal a hangjában
 - Kösz. - sziszegtem dühösen.
 - Naa mi ez a hangsúly? - éreztem a hangján hogy vigyorog.
 - Komplikált. - válaszoltam a lehető legegyszerűbben úgy, amire a pasik általában nem mernek rákérdezni. Mert ha valami egy nő számára ,,komplikált'' akkor az minimum 8 órán át tartó probléma kifejtést jelent.
 - Eléggé gáz ha már az elején komplikált... -nevetett fel kínosan
 - Mit érdekel az téged hogy mi van velem.. neked úgyis ott van a Reginád...
 - Hát ami azt illeti drága már nem az én Reginám..
Mi az hogy nem az ő Reginája?
 - Mi?
 - Komplikált..
Nem tudtam egyszerűen mit kezdeni vele. Azonnal kinyomtam a telefont. Aznap óta Davidet se kerestem többé (a 3. fiú). Megállás nélkül csak agyaltam. Még mindig mindennél és mindenkinél jobban érdekelt Ben. Vágytam rá.

2017. szeptember 4.
Azon a napon minden megváltozott. Délután a Scotish-ba, a helyi kocsmába mentünk volna Lillyvel. Aznap már nem egy osztályba jártunk. Érezni lehetett a változást. Lilly elhozta egyik új osztálytársnőjét akivel nagyon összemelegedtek. Gyorsan lecserélt.
 Odafele úton egy szót se szólt hozzám csak Rebeccával beszélgetett. A pub-ba érkezve csak ültem és bámultam a zöld napernyőt ami az asztalunk felett volt. Teljesen magányos voltam és épp azon filozofáltam, hogy miért pont zöld napernyőket tesznek mindenhova amikor valaki leült az asztal szabadon maradt 4. helyére.
 Ben. A szünet után nap barnítva, laza pólóban és ingben, fején napszemüveggel. Egyszerűen bámulatosan festett. Imádtam őt nézni.
 - Sziasztok! - nézett körbe, majd elvigyorodott - Szia Bella.
 - Jajj szia, te biztos Ben vagy! - ugrott a nyakába Rebecca. Teljesen lesokkoltam a csajon. Ben zavartan megveregette a hátát és elmormogott egy laza ,,Helló''-t.
 Lillyék azonnal folytatták a csacsogást (mert az nem volt nevezhető beszélgetésnek) amibe se Ben, se én nem tudtunk beleszólni. Pusztán üres csevegés és kibeszélés volt. Soha se láttuk még Lillyt ilyennek. Oké, sose volt egy lángelme, de komplett idióta se. Most pedig mint egy üresfejű, buta, szőke Barbie. Elképesztő.
 - Jól nézel ki. - szólt hozzám Ben. Ebből persze semmit se hallott meg a két lány.
 - Oh. Köszi. Te is.. - kezdtem volna az őszinteségi rohamom, de gyorsan a nyelvembe haraptam és megpróbáltam kimászni abból amit kavartam - khmm... te se festesz rosszul..
 - Oh, khmm, köszi. -utánozta a kínos reakciómat.
 - Hagyd abba. - szóltam rá sértődöttséget színlelve.
 - Ugyan.. tudom hogy imádod. - akkora vigyorral bámult rám hogy nem tudtam mit kezdeni magammal. Teljesen lefagytam és éreztem magamon ahogy vörösödik a fejem.
 - Ben visszavehetnél az egódból. Kínos ha az nagyobb nálad. - vágtam vissza. Láttam rajta hogy zavarja hogy nem dobtam magam oda azonnal.
 - Amúgy... Hogy vagy?
 - Szép próbálkozás, de köszönöm megvagyok.
Onnantól teljesen individuálisan, ketten beszélgettünk. A Barbiek nekiálltak selfiezni, erre Ben poénkodva nyomott egy képet velem. Teljesen meglepődtem. Hazafelé Lilly felcukkolt. Egész délután Ben e-cigijét teszteltem, amit ő nem hagyott szó nélkül.
 - Bella, nem gondolod hogy ki kéne valahogy engesztelned Bent?
 - Mégis mit akarsz Lilly? - mondtam a szemeimet forgatva.
 - Jajj már, légy kreatív.
Adtam egy puszit Ben arcára, majd hazamentem.

2017. szeptember 8.
 Lilly átvágott. Megbeszéltük hogy hárman töltjük a délutánt. Ő, Ben és én. Erre ő? ,,Bocsi, de Rebecca elhívott a lakásukra!'' Így csak ketten maradtunk. Bementünk a Scotishba, levágódtunk a kanapéra és azonnal elkezdtünk hülyéskedni. Imádtam vele lenni. Jól elvoltunk, mindig volt közös téma, egy percnyi csend sose volt kettőnk között. Épp nagyban magyaráztam neki valamit, ő pedig (közben füstölt mellettem) hirtelen beborította a látó szögem füsttel aztán meg megcsókolt. Nem értettem a dolgot. Miért akart Ben megcsókolni engem?

Innentől minden ment magától.